Egy magyar család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba.

Az első szülői értekezleten az óvónő azt mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.

Anyuka mondja:

- Miért, miből látszik?

- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.

- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így

hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán

volt más is?

- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak

madarat. -így az óvónő

- Hm, hogyan? Ja, igen! Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát,

hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?

- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.

- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van:

Boci, boci tarka, se füle, se farka..

- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem

énekelnek a magyar gyerekek?

- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt

a ludaink megfagynak.